Érkezés…de hováááá??????

Véééégre hosszú út után megérkeztem. Az utazás is kalandosabb volt, mint ahogyan terveztem. Nyuugalom, nem raboltak ki, s vissza sem fordítottak a szekrény nagyságú határőrurak, csak egyszerűen annyi történt, hogy kicsit pluszba vonatoztam az eredeti tervhez képest. Úgy terveztem eleinte, hogy miután kisbusszal megérkezem Budapestre, onnan Csémi Szilárd (becsületes nevén Kismedve :D), az új főnököm felvesz és aztán elszállít Dunaszerdahelyre, a szállásomra. De a program változott, Kismedvénél ez nem is csoda, mert mint a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke rengeteg dologgal foglalkozik egyszerre. Így hát elvonatozgattam….. és onnan Komáromba, ahol végülis már várt Kismedve. Eddig csak hallásból ismertem őt, meg fényképekről, de most végre személyesen is megismerhettem. Autóba ültünk és átvitt Révkomáromba, a Duna túlpartjára, ami már Szlovákia. Itt beszélgettünk a buszállomáson még befutott a busz. Mindenki próbált puhatolózni a másik irányába úgy éreztem. De azért megvolt a közös hang. Kérdezgetett Kismedve arról, hogy hogyan képzelem el az ittlétem. Én próbáltam elmondani neki, hogy vaalahogy úgy képzelem el, mintha főállásban cserkészkednék. Hogy naggyából ugyan azt csinálom, mint otthon, csak egész napos foglalkozás képen. Én meg a szállással, ellátással illetve a további programmal kapcsolatban érdeklődtem. Egész pontosan a V.K. – val (vezetőképző táborokkal) kapcsolatban, ugyanis tudtam, hogy másnap arra vezet az utam és első feladatom ott lesz majd. A busz közben megérkezett és én elindultam a második otthonom fele (most egy évig ugye ide megyek majd „haza”). Igen furcsa volt, hogy az emberek beszélgettek körülöttem, de én semmit sem értettem, tekintve, hogy szlovákul a „vodá” (víz) és „pivo” (sör) -n kívül mást nem tudtam. De egyesek szerint az alapszavakat már így is ismertemJ. Na de visszatérve érdekes volt, hogy hallottam, de nem értettem. De már nemsoká meg is érkezett a buszom Dunajská Streda-ra, azaz Dunaszerdahelyre, ahol a mi kedves könyvelőnk, Marika néni várt rám. Elszállított a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség központjába, ahol a főhadiszállásunk leledzett. Tetőtéri irodák és egy nagyocska ovális asztallal a közös térben. Ez volt az első benyomásom. De igencsak különleges hangulatot adott az egésznek az, hogy tetőtérben van. Otthonos helynek látszott. Hasonló képen a szobám, pontosabban a szobánk is, ugyanis közös szobánk van az előző önkéntessel, Kukor Tomival (ekkor még nem tudtam, hogy őt nem Tomizzuk, mert annak kemény ára van.J Ezt csak késöbb tanultam meg). A szobánk az irodával egy helyen volt, pontosabban annak előteréből nyílott. Szóval már láttam, hogy munkába nem messze kell majd mennem (Max. néha az udvarig, pincéig, vagy gyűjteményig, ha épen ott akad dolgom, amik úgyszintén csak az udvarban vannak.) Marika néni sem időzött soká, csak mindent megmutogatott és már ment is, mert állami ünnep volt, s ilyenkor mindenki szabadnapos. Mivel önkéntes társaim, a már emlegetett Tamás és az önkéntes évét velem egyszerre kezdő Rozi már a vezetőképző táborokban voltak, s mindenki más szabadnapon, így magam maradtam a központban egyes egyedül. Hát ki is használtam a lehetőséget meg az alkalmat és közelebbről megismerkedtem az újdonsült ágyammal:D Faltam egy keveset, tusoltam és már durmoltam is. Altatót nem kellett énekelni nekem. Amúgy is tudtam, hogy hosszú út áll mögöttem és táborok állnak előttem, hát rám fért. Nah de most már nem írok többet, ebbe a bejegyzésbe, mert még megunod. S majd igyekszem ezután szűkebb szavú lenni :D:D:D