Így kezdődött ez a mese. Szombat volt.Tikkadt forróság és mi ketten Kukor Tomással az önkéntes irodában ültünk. A harmadik önkéntes, Rozi kimenőt kapott, így haza látogatott megnézni a családot, no meg a helyi „könyvtárakat” (találd ki mire gondoltam). Tehát Tamással elhatároztuk, hogy lévén hétvége, sztrájkolunk és nem dolgozunk (nem mintha amúgy hétvégenként megöltük volna magunkat a munkával, de akkor is… s amúgy meg ez igy jól hangzott), hát ültünk a számítógép előtt és törtük a fejünket, hogy milyen „szabadidős programot” találjunk ki magunknak. Unalmamban nekiálltam elgondolni, hogy mi kerülhetne arra a kosárlabdapalánkra, amit korábban érkezett önkéntes társam Tamással, még Rozival való érkezésünk előtt, készített a központi iroda udvarába. Már egy ideje folyt a kooomoly tervezési munka (azaz tervben volt, hogy tervezünk rá valamit, valamikor :)))))) ), most meg ötleteltem, azután Tamással ketten is ötleteltünk és véégre megszületett a terv. :D Egy talán számotokra is ismert figura szolgált alapul a palánk díszítésekor ( A megfejtéseket, hogy honnan ismerős az alak a központi iroda címére várjuk. Az első jó megfejtést beküldő pedig jutalmul fényképezkedhet a frissen elkészült palánkkal. De akár azt is választhatja, hogy dobigál a palánkra:D Ha az alak nem ismerős, akkor meg így jártál :P). Ekkor ugyan még csak a terv volt meg egy rajz formájában. Modhatnám nagyon szép, nagyon jó, mondhatnán azt is, hogy mesébe illő :D, de hogyan fog a kis rajz a lapról szépen arányosan felkerülni a palánkra? Festünk, festünk, de hogyan? Mert mi úgy belemelegedtünk a „tervezzünk kosárpalánkot„ történetbe, hogy pár perc alatt meg is akartuk oldani a „szabadidős programunkat” („szabadidős program”, mert ugyebár mi hétvégén nem dolgozunk :D). ÁÁÁ de hogyan? Talán rajzoljuk fel szabadkézzel? Hát van ennél jobb ötlet is. Vagy készítsünk sablont egy nagy lapra és arról másoljuk fel? Már jobb, de még mindig nem az igazi. Ekkor támadt a csodás ötlet (amit most úgyse árulok el, de ha tovább olvasod a bejegyzést, akkor megtudod :P). Lényeg az, hogy lévén augusztus 20, nemzeti ünnep, s mivel már láttuk a megoldást is a problémánkra, hát elmentünk mi is illő képen megünnepelni ezt a napot. Úgy 10 óra magasságában hazatérve nem tettünk le tervünk megvalósításáról, s úgy mellékesen megsúgom, hogy a sötétség igazából nekünk dolgozott. A szomszédok nagy megrökönyödésére és „szórakoztatására” este 10 után vetítést tartottunk nekik. Na nem a Titanic-ot néztük meg a központi iroda udvarának kellős közepén, de még nem is a Hupikék törpikék legújabb verzióját, hanem a figuránkat próbáltuk felrajzolni a palánkra. Ennél már csak az válthatott ki nagyobb csodálkozást a szomszédságból, mikor is minket láttak létráról le, létrára fel ingázni. Mondhatjuk azt, hogy ez eltartott egy darabig és korán feküdtünk, s projektünk átnyúlt a vasárnapba is. Ennél korábbinak már csak a másnapi kelés tűnt,amikor is újra létrára fel és most már előkerülhettek a színek is. Elkezdődött a kifestő színezése :D Bár ugyan siettünk, hogy ebéd utánra, mire Szilárd jön, minél több legyen kész a munkánkból, azért szentmisére is jutott idő (mert hát ha Isten velünk, ki ellenünk). A munka jól haladt. Úgy 2 óra (14 óra) magasságában be is futott Kismedve és vendéget hozott (akkor még nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy igazából segítség lesz a vendég ) Moncsi ( Melicher Mónika) személyében. Bizony ám, hogy segítség, nem is akármilyen. Igen aktívan részt is vett a munkában. Létrázott, festett, mázolt és társai. Szóval nem nem csak szájat tátani jött. Kismedve is részt vett a munkában, még úgy is, hogy közben a jövendőbeli révkomáromi cserkészkiállítás anyagát készítette elő közben. Első körben, mikor befutottak, egy darabig csak állt és az autót támasztva nézte, hogy ezek meg aztán mit találtak ki, de meg se szólalt. Nem rosszaló nézés volt ez, hanem csodálkozó. Aztán pedig neki jutott a főkritikusi állás. Futkorászott jobbra s balra, s közben meg-meg állt és elmondta a véleményét. Ne mondjam, hogy mi meg hááányszor másztunk fel létrára, vagy csüngtünk le a lépcsőről, míg sikerült befejezni a „műalkotást”. Hányszor átbeszéltük, hogy hová milyen szín kerüljön, mert az úgy jobb lenne. De végül Moncsi, Tamás és én összehoztuk főkritikusunk segítségével, s megszületett a központi iroda kosárpalánkjának a dizájnolása. Mindenki láthatja, hogy az önkéntesek (vagy ahogy csak néha hívjk magunkat, az önkényesek+ Mónika) voltak az „elkövetők” hiszen a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség logója mellett felkerült a „Fiatalok Lendületben” program logója is, amely program által mi, önkéntesek ide kerültünk. Szívem csücske ez a palánk, talán azért is, mert láthattam megvalósulni tervemet. De ez már olyan rég volt, hogy tán igaz se volt. De azért itt van a kép róla :D Aki pedig nem hiszi, az járjon utána a központi iroda udvarán. Mindenkit szívesen látunk dobigálásra, hogy kipróbálhassa az új (megújult) palánkot :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése