Képzés Smižany
Hol is kezdjem a történetet… Talán ott, hogy megkaptuk az újabb “behívót” :D azaz eljött a második kötelező önkéntes képzés ideje. De hamar eltelt már majd félév… Csak úgy röpült. A következő képzési helyszín se volt közelebb,mint az előző. Most úgyszintén keletre mentünk, a változatosság kedvéért Smižany-ba. A szálloda, ahol laktunk kin volt a természet lááágy ölén, csend béke és nyugalom. De nem volt olyan felszerelt, mint az előző képzés helyszíne, s az ellátás sem volt olyan igényes. Na de maga a képzés jó volt. Kicsit lazább volt,mint az első, de érdekes és tanúságos is. Első érdekes dolog az odajutás volt. Mi már a kötelező megérkezés előtti este Smižany-ba értünk és ott szálltunk meg.Ott találkoztunk a barátnőmmel, 
Ildikóval, aki a közelben tanult és a héten volt a szülinapja s hááát fel szerettem volna köszönteni. Maga a szállásfoglalás is egy éérdekes történet volt,de azt most itt nem részletezem. Az egy különálló bejegyzést is megérne,de nem fogok itt senkit azzal untatni. Na szóóóval az első éjszakai szállásunkkal elégedett voltam. Szép szobák, kellemes hangulat. Másnap aztán elindultunk megkeresni a helyet,ahonnan aztán elvisznek a képzés helyszínére. Na ez már egy keményebb dió volt. Úgy kezdődött,hogy reggel ki kellett költözni a panzióból, tehát sétálni és felfedező útra indultunk. Végül csak visszakéreztünk a panzióba,mert fáztunk és kiderült, hogy a panziós néni gyereke is cserkészkedik, így nagyon szívesen visszaengedett minket. Aztán a megadott időre próbáltunk a 
megadott helyre jutni. De többszöri telefonálás után sem jött senki értünk.Jegyzem meg ,hogy ez még mindig úgy,hogy a mi szlovák tudásunk igencsak korlátozott volt,finoman szólva. Ezért volt jó, hogy ott volt velünk barátnőm, Ildi, aki intézte, kérdezte, telefonált. Aztán a sokadik telefonálás után átrendeltek minket a buszmegállóból a benzinkútra, 
ahonnan egy kis várakozás után el is vittek a képzés helyére. Találkoztunk az előző képzésről ismerős arcokkal és számunkra teljesen új arcokkal is. A program a multkorihoz hasonló volt. Ismerkedtünk,voltak előadások, játékok,csapatépítés. Érdekes volt az utolsó este is, amikor közös estét tartottunk és átverős, jókedvű játékokat játszottunk, tábortűzeztünk meg ilyenek. Ezt követően búcsút vettünk egymástól és mindenki haza utazott. Mi Rozival vonattal,busszal utaztuk végig kettesben a nem rövid utat. 
Hol is kezdjem a történetet… Talán ott, hogy megkaptuk az újabb “behívót” :D azaz eljött a második kötelező önkéntes képzés ideje. De hamar eltelt már majd félév… Csak úgy röpült. A következő képzési helyszín se volt közelebb,mint az előző. Most úgyszintén keletre mentünk, a változatosság kedvéért Smižany-ba. A szálloda, ahol laktunk kin volt a természet lááágy ölén, csend béke és nyugalom. De nem volt olyan felszerelt, mint az előző képzés helyszíne, s az ellátás sem volt olyan igényes. Na de maga a képzés jó volt. Kicsit lazább volt,mint az első, de érdekes és tanúságos is. Első érdekes dolog az odajutás volt. Mi már a kötelező megérkezés előtti este Smižany-ba értünk és ott szálltunk meg.Ott találkoztunk a barátnőmmel, 
Ildikóval, aki a közelben tanult és a héten volt a szülinapja s hááát fel szerettem volna köszönteni. Maga a szállásfoglalás is egy éérdekes történet volt,de azt most itt nem részletezem. Az egy különálló bejegyzést is megérne,de nem fogok itt senkit azzal untatni. Na szóóóval az első éjszakai szállásunkkal elégedett voltam. Szép szobák, kellemes hangulat. Másnap aztán elindultunk megkeresni a helyet,ahonnan aztán elvisznek a képzés helyszínére. Na ez már egy keményebb dió volt. Úgy kezdődött,hogy reggel ki kellett költözni a panzióból, tehát sétálni és felfedező útra indultunk. Végül csak visszakéreztünk a panzióba,mert fáztunk és kiderült, hogy a panziós néni gyereke is cserkészkedik, így nagyon szívesen visszaengedett minket. Aztán a megadott időre próbáltunk a 
megadott helyre jutni. De többszöri telefonálás után sem jött senki értünk.Jegyzem meg ,hogy ez még mindig úgy,hogy a mi szlovák tudásunk igencsak korlátozott volt,finoman szólva. Ezért volt jó, hogy ott volt velünk barátnőm, Ildi, aki intézte, kérdezte, telefonált. Aztán a sokadik telefonálás után átrendeltek minket a buszmegállóból a benzinkútra, 
ahonnan egy kis várakozás után el is vittek a képzés helyére. Találkoztunk az előző képzésről ismerős arcokkal és számunkra teljesen új arcokkal is. A program a multkorihoz hasonló volt. Ismerkedtünk,voltak előadások, játékok,csapatépítés. Érdekes volt az utolsó este is, amikor közös estét tartottunk és átverős, jókedvű játékokat játszottunk, tábortűzeztünk meg ilyenek. Ezt követően búcsút vettünk egymástól és mindenki haza utazott. Mi Rozival vonattal,busszal utaztuk végig kettesben a nem rövid utat. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése