Egy harmattól csillogó reggel...két pukkadásig tömött autó...egy üres kiállitóterem és pár lelkes és elhivatott ember. Zömében cserkészek, a többi pedig szimpatizáns:)
Igy kezdődött. Mikor reggel megébredtem, még nem tudtam mekkora fába vágtam a fejszém. Azon a napon életemben először kiállitást rendeztem. Méghozzá CSERKÉSZKIÁLLITÁST.Társaimmal: Tamással, Rozival, Moncsival, Bodzival, Ildikóval (Pirk Ildikó, akiről itt még nem írtam) Lengyel Zolival és Kismedvével megreggeliztünk. a még véletlenül a csomagból kimaradt dolgokat kipótoltuk és nekivágtunk az útnak. A kissé szűkös hely ellenére nagyon jól utaztunk. Utunkba beiktattunk egy megállót is. Nagymegyeri cserkészházban még volt pár holmi, ami szükségeltetett a nagyszerű látvány elkészitéséhez. Mikor odaértünk, nekiálltunk először kipakolni mindent a két utánfutóból és az autókból. Rengeteg dolog és érdekes kacat került elő. Mintha az egész cserkészgyűjtemény lábat növesztett volna és elsétált volna Komáromba. Fúrtunk, faragtunk, sátrat épitettünk, szerszámtartót eszkábáltunk, tüzhelyet raktunk, csajkafát és lavortartót állitottunk, és közben rengeteget nevettünk. Még mi a ,,férfias,, nehezebb munkát végeztük, a lányok a számunkra idegesitó pepecselős, igazán mini tárgyakkal, kirakatrendezőset játszottak. Feltúrták a zászlórengeteget és kiválogatták a legszebb darabokat, amik méltóan tükrözték a cserkészek kreativitását és szépérzékét.
Végülis elkészült a nagy mű és pihegve, ám melldagadva mentünk hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése